Hétköznapok Becca Nortonnal

 Mint azt nem oly régen említettem, ha

tavasz akkor megindul a kunyerálás egy kis

lovazásért. Megindult. Két teljes napig

hallgattam a lányaim, kunyizását, mindenféle

okokat feltáró kérését, miszerint már                                                           tényleg itt a tavasz, hát ideje lelátogatnunk kedvenc lovardánkba.

A lovarda, az a bizonyos Mezőfalván van, nem egy egetverően luxus kategóriás istálló.

Nem, inkább családias, apró, de tisztán, rendben tartott lovarda.

Kicsiny egymást ismerő emberek közösségével. Szeretjük ezt az egyszerűségét, nem

utolsósorban az egyszerűségéből fakadó megfizethetőségét, ugyanebből fakadóan azt is,

hogy elég egy telefon és nem csak várnak minket, de mindezt mosolyogva, szeretettel

teszik. 

Szóval a lányaim nyerték a kunyerálás futamot, vasárnap délután lovazni megyünk!

 Megállapítom, hogy hét ágra süt a TAVASZ...

Így fényes délben lassan hajlandó leszek elhinni, hogy a nem kicsit

hosszú tél után, talán végre tavasz lesz, ezt bizonyítandó a madarak kora hajnalban

már hangoskodnak. A lányaim lovaglásért kunyerálnak, és ami a legfőbb bizonyíték,

délután a kutyát már nem csak a nagy lányom visz le, vacogósan nagykabátban,

hanem együtt megyünk családilag. 

Mert minek is ülnénk a négy fal között mikor ragyog a nap...